A wekerlei bekötési vízmérők felszerelése kapcsán újra felmerült a vezetékes víz minőségének kérdése. A bennünket közvetlenül érintő vízminőség gyorsabb és pontosabb megismerése végett közösségi vízvizsgálatot kezdeményeztem. Tizenhárom wekerlei, két kispesti és egy erzsébeti háztartás csapvizét vizsgáltattuk meg a Vízművek laborjában, kifejezetten az oldott ólom koncentrációját mérve. Nagyobb részben az érintettek állták a költségeket, kisebb részben képviselői költségtérítésem terhére vizsgálódtunk. Az összességében három-négy napos ügyintézést én vállaltam.
Az eredmények ismeretében pánikra nincsen ok, de tájékozódásra és cselekvésre annál inkább!

Ki a felelős a víz minőségéért?

A víz minőségéért az átadási pontig a szolgáltató felel. Ez azt jelenti, hogy ha a törvényben megengedett egészségügyi határérték feletti ólomkoncentrációt mérnek a vízben, akkor a szolgáltató csak akkor felelős, ha ez a koncentráció már a bekötési óra előtt is jelen van a vízben. Az ingatlanon belüli állapotokért, vízminőségért már a tulajdonos felel.

Hogy kerülhet ólom a vízbe?

Az utcai gerincvezetékek soha nem voltak ólomból - itt ethernitet vagy PVC-t használtak - de az ahhoz csatlakozó bekötéseket és az ingatlanokon belüli hálózatokat a 70-es évekig zömmel ólomból csinálták. Téves az a legenda, hogy a hosszú idő alatt lerakódó vízkő megóvna minket attól, hogy a csövekből ólom oldódjon a csapvizünkbe.

Mit mértünk?

A reggeli, kifolyatás nélkül vett vízmintát minden háztartás esetében egy kifolyatott, a házi hálózat átöblítése után vett mintával párban vittem a laborba. A mintákban az oldott ólom koncentrációját mérték, melynek az ivóvízre leírt törvényi határértéke jelenleg 10 mikrogramm literenként.

Mekkora a probléma Wekerlén?

Vizsgálatunk a konkrét háztartásokra, társasházakra vonatkozóan nagyon pontos információval szolgál, de Wekerle egészével kapcsolatban nem reprezentatív. A 13 vizsgált wekerlei mintából 5 háztartás esetében volt a kifolyatás nélküli mintában a határértéknél magasabb ólomkoncentráció.

Ez egyrészt arról árulkodik, hogy az ingatlanok jelentős részében találhatók elavult és veszélyt jelentő ólomvezetékek, illetve arról is, hogy ahol a csere már megtörtént, ott jelentősen alacsonyabb az ólom koncentrációja. A kifolyatott víz mindenhol határérték alatti koncentrációt tartalmazott.

Így néz ki a tizenhat eredmény:
Kifolyatás nélkül - kifolyatással
(oldott ólom, mikrogramm/liter - a határérték 10)

Wekerlei címek:
1,5 - <0,5
16,3 - 3,6
3,5 - 1,4
1,5 - <0,5
12,5 - <0,5
2,7 - <0,5
7,3 - <0,5
121,5 - 3,3
4,0 - 0,7
31,5 - 5,5
1,3 - <0,5
3,1 - 0,8
42,4 - 6,1

Kispesti cím Wekerlén kívül:
1,7 - <0,5
0,5 - <0,5

Pesterzsébeti cím:
5,1 - <0,5

Mit tesz a szolgáltató?

A szolgáltató minden olyan esetben, ahol határérték feletti koncentrációt mértünk, ellenőrzi a bekötést (az utcai gerincvezeték és az akna/óra közötti szakaszt) és ha ólmot talál, cseréli. Ezen kívül ellenőrző mintákat is vesznek. Ők már nem csak a lakáson belüli csapból, hanem azon kívül az aknában - az átadási ponton - létesített mintavételező csapból és a legközelebbi tűzcsapból is. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét szintén közölni fogom, amikor megkapom a szolgáltatótól.

Az Önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságában kezdeményezésemre meghallgattuk a Vízművek szóvivőjét is a kérdésben. Tőle hangzott el, hogy a közeljövőben uniós forrásokból nyílik majd lehetőség az elavult vezetékek korszerűsítésére, cseréjére. Nem világos, hogy ez a közelebbről meg nem nevezett forrás vajon csak a szolgáltatók vagy a fogyasztók számára is nyitva lesz-e. Ha valaki információval bír erről, kérem jelezze!

Mit tehetünk mi?

A legbiztosabb megoldás a csövek cseréje.
A fordított ozmózisos vízszűrő berendezések képesek az ólom szűrésére de kérdés, hogy a költségük (több tíz-, illetve százezer forint), a szűrők  rendszeres cseréjének plusz költsége és a meghibásodás lehetősége kifizetődővé teszi-e ezt a megoldást. Ráadásul így az ingatlanunk értéke sem növekszik, míg egy teljes vízhálózati felújítás biztosan értéknövelő beruházás.

A közös bekötésről fogyasztó háztartásoknak - tehát a társasházaknak, ikerszomszédoknak, egzotikus módon vezetett vezetékeken osztozó hátsó szomszédoknak és hasonlóknak - együtt van értelme lépni, cselekedni. Egy társasházi lakó majdnem hiába újítja fel a lakáson belüli szakaszát, ha a strang tovább szennyezi a vizet. Ráadásul az elszigetelt, egyedi felújításoknál nehéz, vagy lehetetlen olyan árengedményeket elérni, ami egy sok lakásos társasháznál már reális cél lehet.

Amíg azonban nem tudunk ekkora beruházásba fogni, maradnak az okos olcsó megoldások:

- A csap kifolyatása - mielőtt inni vennénk vizet - sokat számít, ez az adatokból is látszik.
- A kifolyatott vizet is lehet használni mosogatásra, fürdésre, felmosásra, öntözésre, nem kell elpazarolni.
- Ha már egyszer kifolyattuk a csapot, hogy ivóvizet vegyünk, érdemes többet venni, hogy ne kelljen minden pohárhoz percekig folyatni. A kancsóban álló, textillel letakart csapvízből a klór is elpárolog, így finomabb is lesz. Egy napig biztosan fogyasztható marad a kancsóban tárolt csapvizünk.
- Forralással az ólom dúsul a vízben!

Mit tehet az Önkormányzat, a hatóságok?
Mi van a közintézményekkel?

Az óvodák, iskolák vízminőségének ellenőrzése, biztosítása nyilván állami/önkormányzati feladat, de ne gondoljuk, hogy minden intézményt minden évben rutinszerűen ellenőriznek. Új intézményt már csak ellenőrzött vízminőséggel, biztonságos hálózattal lehet átadni, de a régi intézmények régi vezetékeinek állapotáról, az ottani vizek minőségéről nem biztos, hogy naprakész információval bírnak a hivatalok.
Az Önkormányzat 2012-ben megrendelte óvodák és iskolák hasonló felmérését. A 6 helyszínből mind rendben volt a mai mércével mérve is (1 és 3,5 mikorgramm/liter közötti értékeket mértek). A Vonás utcai óvoda konyháján vett mintában azonban 15 mikrogrammot találtak. Ez akkor még ivóvíznek minősült, a vonatkozó törvényi hatérték később lett 10 mikrogramm. Június 10-én rákérdeztem az Önkormányzatnál, hogy a mérés óta történt-e vezetékfelújítás az óvodában és javasoltam hogy ha nem, akkor az új határérték fényében gondoskodjanak arról. Június 11-én hívtak, hogy új vizsgálatot rendelnek meg!

Mióta létezik ez a probléma?
Mi lehet a következő lépés?

A probléma időről időre felmerült, a tájékozottabbak néha megkongatták a vészharangot, de nagy léptékű, látványos beavatkozás ebben az ügyben eddig tudtommal nem történt. A szolgáltató cserélgeti a bekötéseket, de a gond nagyobb része a lakások privatizációjával a lakóknál landolt. A gondunk nem egyedi, sok belvárosi bérház is hasonló, elavult vezetékrendszerrel bír, de nyugat-európai nagyvárosok is hasonló gondokkal küzdenek.

Ami a wekerlei vizsgálódást illeti, a szolgáltatótól kapott jegyzőkönyveket, plusz információkat további bejegyzésekben közzé fogom tenni, és keresem azokat a szakembereket, akik az ezzel kapcsolatos vizsgálódások, lobbimunka történetéről, illetve az ivóvízzel magunkhoz vett oldott ólom élettani hatásairól tudnak többet mesélni.